A SAJÁT ÉRTÉKEIT NEM ÉRTÉKELŐ ORSZÁG

Most némi kihagyással folytatnám virtuális eszmecserémet.A már elveszett idő alatt is megdöbbentő élményeim voltak a magyar képeslap frontján.
Mielőtt rátérnék a címben említett, itthon tapasztalt közönyre nézzünk egy kicsit a dolog mélyére:KÉPESLAP ÉS REKLÁM

Az 1896-ban megrendezett Berlini Kereskedelmi Kiállítás meghatározó volt a reklám újra értelmezésében,bár már előtte is jelentek meg kisebb példányszámban reklámcélokat ill.országokat népszerűsítő lapok.A lentiekben leírt általános közösségi állapot,a fásultság és a rohanás,a ma emberére is remekül illik.Georg Simmel,a kor jeles közgazdásza,a "Pénz filozófiája" c.könyv szerzője,az 1896-os berlini bemutató pazar kínálata láttán megjegyzi: „A túlfeszített és kimerült idegzetű nagyvárosi ember vágyainak újbóli felkeltésére épp ez a bőség, a tünékeny benyomások e sokfélesége a legalkalmasabb.” „közönséges hirdetéseket felváltotta a plakátművészet”, minthogy a tompult érzékű vásárló figyelmét már csak az egyre látványosabb és bizarrabb eszközökkel lehetett felkelteni....
Az embereket a legkisebb,kabátzsebben elférő,ámde a leggyorsabban terjedő eszközzel lehetett újra megfogni,kimozdítani.Ez a kicsinyke eszköz nem volt más,mint a plakátok és a festmények kicsinyített mása azaz a képeslap. A mass media avagy a tömegkommunikáció új eszköze,mely néhány garasért,pengőért eljutott a világ legtávolabbi pontjaira is.

EGY ELADHATATLAN LAP:1896.BERLINI KERESKEDELMI KIÁLLÍTÁS

Ez a lap sajnálatos módon mindenkit hidegen hagy,pedig fenti képeslap a klasszikus,kezdeti korszakból való és a bélyegre sem mondhatni,hogy ezzel szoktuk leragasztani a borítékokat.

RÉGI MAGYAR CÉGEK ÉS MÁRKÁK

Ahogy már a fentiekben is említettem a plakát betört a közéletbe.A kor festő-,és grafikus művészeit világszerte foglalkoztatta az új lehetőség.Amellett,hogy új formátumban és technikában gondolkodhattak,természetesen szerepet játszott az új kereseti lehetőség .
Magyarországon is neves festőművészeket találunk a plakátok alkotói között. Az első Benczúr
Gyula volt, aki az 1885. évi Országos Általános Kiállítás plakátjával elindította ezt a műfajt.
Eleinte jelentős eseményekhez készültek művészi plakátok, rangos festőművészek voltak az
alkotók: Fényes Adolf, Vaszary János, Iványi Grűnwald Béla, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai
József. A kor neves grafikusművészei folytatták a plakáttervezést: Mark Lajos, Bardócz Árpád és Faragó Géza, aki Mucha-nál tanult, teremtette meg a magyar reklámgrafikában a blickfangot.
A festőművészek kiruccanása a reklámgrafikába folytatódott, és napjainkig is tart.
A plakátok –különösen a kis példányszámúak–gyakran az alkotók műtermében készültek,
hiszen a kőnyomat készítésére sokan berendezkedtek.
A plakátokat gyártó –mára már eltűnt –múlt századi nyomdák közül az egyik legjelentősebb, a lent látható Törley-lap gyártója: Kellner es Mohrlüder.

Ezen kis történelem után lássuk hát,hogy milyen "érdeklődéssel" nézzük mi ,magyarok a rendkívül kevés, igazán régi magyar cég reklám-képeslapjait
Sajnos tényként leírható a régi magyar márkanevek,termékek ill.cégek iránti közöny.Vegyük alapul a Törley márkanevet.

TÖRLEY

Kattints a képre és megláthatod,mennyire értékelik külföldön azt a Törley képeslapot,amit Magyarországon egyáltalán nem lehet eladni.

Miért ez a közöny?

Most azt kérdezed,miért is lenne érdekes ill.értékes ez a lap.

A szempontok egyszerűek,így néhány pontban összefoglalom és ezek után még jobban csodálkozom a magyar gyűjtői társadalmon.

1/Ez a lap reklámlap,mégpedig az egyik leghíresebb magyar cégé

2/A lap elkészítési módja.Nem egyszerű nyomdai termék,hanem litográfia ill.kőnyomat.

3/Ez egy grafikus lap,méghozzá Art nouveau stílusban

4/A lapot a Kellner és Mohrlüder nyomdában készítették , szigno nincs-tehát a grafikus bárki lehet.Ámde joggal feltételezhetjük,hogy a grafikus lehetett akár a kor nagyjai közül valaki:Mucha,Kirchner vagy a mi Basch Árpádunk.

Honnan tudhatnánk? A kétely viszont elég alapos,hiszen a Törley cég nyilvánvalóan egy ismertebb grafikusra bízta termékei ilyetén való reklámozását.Nem hinném,hogy rizikót vállalva a felsorolt művészeknél kisebb,nevenincs grafikus kezébe nyomták volna világméretű kampányukat.

Lépjünk tovább,mert van még lap ill.cég,mely iránt a közöny irreálisan magas.Ez a

LYSOFORM

Dr.Keleti és Murányi cége,Újpest 1928

A Lysoform máig világhírű márka és nem véletlen,hogy ez a következő az általam felsorolt és nem értékelt lapok sorában.A fent látható képekből látható,hogy a lap itt már eleve számlaként is funkcionált.Mennyire volt jelentős újdonság a gyár vagy maga a Lysoform sokáig taglalhatnánk egy olyan kor fényében,amikor H.G.Wells fantasztikus könyvei épp megdöbbentették a világot.Álljon itt az összehasonlítás végett Kassák Lajos néhány mondata:"Évekkel ezelőtt egy plakátra kent idióta figura minden palánkról és hirdetési oszlopról megkérdezte a dolga után rohanó embertől: Tudja Ön, hogy mi a Lysoform? - most pedig minden második krejzleros, romantikus szocialista és elhülyült filozopter azzal a titokzatosan sokat ígérő kérdéssel csap a gyanútlan ember arcába: Olvasta már Wells Clissoldját?"
Miért is fontos ez a pár,elejtett mondat?

Ez volt talán az első olyan reklám,melyet Amerikából vettünk át.Ez volt az első meghökkentésre épülő kampány,amikor az utcán végigsétálva lépten-nyomon sejtelmesen lenézett ránk egy grimaszoló férfi és nem hagyott békén egészen addig,amíg végül álmatlanul forgólodtunk egész éjjel az ágyban, reggel pedig rohantunk megvenni első,saját Lysoform termékünket.

..,de mindez hiába,hiszen a lap a kutyát sem érdekli.Nyílván minden újpestinek van egy ilyen otthon...

Nem hagyhatjuk ki azt a tényt viszont,hogy a Lysoform megjelenik Krúdy művében,a Szindbád-ban.

Lásd a képkockát a filmből.Borbély üzlet és ott ül Latinovits Zoltán és töpreng a világ dolgairól.

Gondolkozzunk pozitívan a következőkben!Íme egy szerencsés lap,mely gazdára lelt,ez a

HUNYADI JÁNOS KESERŰVÍZ

Ezt a vízet a mai napig gyártják,tehát iszogatjuk.Ezért érdemes betekinteni a márka történetébe röptében:A mai budapesti XI. kerületi Őrmezőn fakadó úgynevezett budai keserűvizekre 1862-ben talált rá Bayer János budaörsi gazda, aki kutat ásott a Dobogó-hegy lábánál és igencsak elkeseredett, hogy nem tiszta vizet talált. Saxlehner András posztókereskedő azonban megvette Bayertől a területet, további kutakat ásatott és korszerű palackozóüzemet építtetett, ahol Hunyadi János keserűvíz névre keresztelt nedűt palackozott, amelyet 1877-ben védjegyeztetett. A gyógyvíz már a század elejére világhírű lett, külföldre is elkerült.

Látható,hogy a lap már nem is itthon készült,csak a palackon látható némi magyar felirat.A fenti keserűvíz világhíressége miatt,a róla készült lapból még kevesebb maradt fent-így ez a lap már egy boldog gyűjtő tulajdona.

Amikor-a termék természetéből fakadóan- belép életünkbe a humor,mint reklámelem.

Ez pedig nem lehet más,mint a ser,sör,beer azaz a

DREHER

Dreher Antal tulajdonában lévő gyár elsődleges terméke ugyan a sör volt,de emellett gyártott más szeszes-ill.üdítőitalt és csokoládét,kekszet.A képeslap 1905 körüli és nemcsak a humoros megközelítés miatt érdekes.Egyszerre jelenik meg az összes termékcsoport és ebből a palettából mindenki kiválaszthatja a korának,ízlésének megfelelő Dreher-terméket.

Ez a lap a Dreher kiváló,mai szóval,marketingjét dicséri,a humorról már nem is szólva.

Folyt.köv.

FEDÁK SÁRI

Miért mások ássák elő a mi múltunkat?

A blogról néhány idevágó dolgot szeretnék leírni.
Még sohasem "blogoztam"-bár jobb szeretném,ha ennek lenne egy becsületes magyar neve.
A kezdő lökést az adta,hogy egy francia képeslapos nyitott egy blogot és megdöbbentő módon az első témája a magyar képeslapok voltak.
Becsületes kereskedő módjára,erről küldött is egy értesítést-természetesen franciául,mivel számukra szinte derogál más nyelvek használata,amit nagy nehezen meg is fejtettem.Feliratkoztam szépen az olvasótáborba és akkor kezdett érdekessé válni az ügy.Jöttek a kérdések.Mivel az első témája a magyar újévi lapok voltak(bár már márciust írtunk),kissé meg volt zavarodva.Miért?
Nem tudta hova tenni az újévi lapokon a katicabogarat,a patkót,a bolondgombát és a többieket.A válasz a sajátos magyar mítoszokban,jelképekben,szokásokban,..,egy kifejezéssel élve:kis régiónk közös éntudatában keresendő.Én csodálkozva,de örömmel válaszoltam és megtorpantam:miért magyarázok egy franciának,mikor itthon is vannak,akik még soha nem töprengtek el a képeslapokon megjelenő szimbólumokon,sőt úgy gondolják,hogy a képeslap,mint olyan,mindig is létezett a mi kis világunkban.
Ez volt hát a kiindulási pont.A következő a hazánkban észlelhető ,1900 körüli üdvözlőlapok ill.művészlapok iránti érdektelenség.Itt megjegyezném,hogy más nemzetek bizony "borsos" árat fizetnek egy-egy ilyen dombornyomott,grafikus,virágokkal teletűzdelt romantikus lapért,de ugyanez áll a magyar művészlapokra is.Kevesen tudják pld.,hogy Csontváry első rajzai,természetábrázolásai bizony jelöletlen képeslapokon jelentek meg.Miért ez a közöny?Honnan tudhatjuk,hogy nem egy Csontváry vándorol át a kezünk között?Kialakulóban van ugyan egy gyűjtői kör,de ez kifejezetten tematikus és nem kívánja globálisan összegyűjteni az érdeklődési körébe tartozó lapokat vagy az ezzel kapcsolatos egyéb információkat.Pedig,nem oly nagy ez az ország:ha az ember kezén aránylag nagy mennyiségű levelező-,ill.képeslap fut át,akkor bizony önkéntelenül ,azt konkrétan nem keresve is rátalál az információhalmazban a kapcsolatokra.A képes levelezőlap ma lassan már egy kihalt szokás,lassan felváltja a virtuális világ.Sajnálom,hogy így van.Megint itt egy miért?
A válaszom:
a lapot meg kellett venni,ehhez emberek közé kellett menni,az emberek között ,bármennyire is morcos kedvünk volt aznap,kulturáltan kellett viselkedni.Ki kellett mondani a szót,hogy:"Kérem".A lapot meg kellett írni és el kellett vinni a postára(vagy a cselédet utasítani,hogy vigye el).Tehát ez mind emberközeli tevékenység.
Folyt.köv.
FOLYTATÁS:
Ma az emberek nem közelednek egymáshoz. Nincsenek háborúk, amikor a legszegényebb asszony is elment a hivatalba, hogy megvegyen egy szaténrózsás lapot és elküldje a frontra szeretteinek. Bizony nem volt olcsó mulatság. A régi lapok szinte olyanok, mint egy-egy művészi alkotás. Selyemből kivágott rózsaszirmok, az angyalkák szaténruhácskái, a kézzel színezett lapok, a saját kezűleg festett tájak, virágos lapok, melyekből épp az az illat szállt tova, melyet az adott virághoz az érzékeink társítanak. Igen, léteztek a virágillatú lapok, mint ahogy a valódi hajból készült hölgyportrék is. Mindez úgy hangzik, mint valami meg sem történt, üveghegyen is túli mese, melyet a ma embere átváltott a mobiltelefonon vagy épp az interneten küldözhető mókás, ámde teljesen személytelen képes üzenetekre. Az az asszony valaha komoly gondot fordított a képeslap kiválasztására. Számtalan példát lehetne felsorolni a gyűjteményemből, de szívemnek mégis az a legkedvesebb, mikor az írni alig tudó falusi asszony, talán épp a cselédszoba pislákoló fényénél elővette a drága, virágos, szíves vagy épp csillámos képeslapot, ami lehet, hogy egy havi járandasósága volt és megcímezte a frontra. Pár sor fért csak ki anno ezekre a lapokra és az akkori illem és az emberi tartás szerint nem arról írt, hogy "szeretlek, imádlak, hiányzol", hanem a mindennapokról. Arról, hogy:".. idehaza drága férjuram minden rendben van, Pistike már iskolába jár." Az a szép lap elmondta helyette az érzéseit. Az az asszony a lelkét adta.Mi mit adunk egymásnak?Nem ülünk le és nem hímezünk, és nem festünk selyemre, hogy azt majd egy egyszerű kartonlapra valahogy ráapplikáljuk. Nem kérünk maradékfonalat és nem kérünk a maradék selyemanyagból se, ami a nagyságosné ruhájából kimaradt. Nem tudjuk azt sem, hogy mi a különbség két képeslap között. Nem érdekel minket, ki csinálhatta, ki volt a kiadó, ki volt a fotós, ki és milyen módon nyomtatta a lapot. Ami végképp nem érdekel minket... és ez sajnos a MA képeslapgyűjtőire is nagy százalékban érvényes: a hátoldal. Kinek címezték, ki írta alá, ki rejlik a verses rejtvények mögött?Sok lappal talákoztam. Volt köztük olyan, amit magyar írónőnek írtak magyar írók-senkit nem érdekelt. Volt köztük, amit aláírt Landler Jenő-senkit nem érdekelt. Volt köztük, amit a Horthy családnak írtak-ez 200,-Ft-ot ért a mai világban. Volt köztük,amit Csortos Gyula írt kedélyesen egy kávéházból,több erdélyi prominens személlyel együtt,mert ugye Osváth Jenő és testvérei csak jelentenek még számunkra valamit? Volt köztük olyan,amit olyan személy írt,aki elsőként idehozta nekünk a Mozit és elsőként nála debütáltak azok a hölgyek,akik aztán a párizsi Moulin Rouge sztárjaiként híresültek el.Az a lap pedig,amit Czája János hatszoros profi birkózó világbajnokunk írt Törökországból,telve keserűséggel itthonra,mert Ő mindenhol magyar volt-nos ez a lap komoly 250,-Ft értéket képviselt.
Czája János az említett lapot egy magyar közéleti újságnak küldte,sorait egy tompahegyű ceruzával vetette papírra. Visszaidézem lapjának hangulatát:
mérhetetlen keserűséget érzett a külhonban ,Magyar nemzeti színeket képviselő sportolók,művészek iránti itthoni érdektelenség miatt:"pedig mi,itt kint mindnyájan azért küzdünk,hogy a magyarságot az egekbe emeljük..."
Nos,ez az elkeseredéssel írt lap a mai Magyarországon,senkit nem érdekelt.Hol vannak ilyenkor a kortörténeti kutatók?Hol vannak ilyenkor azok a sportolók,akik Czája János nevével fémjelzett sportklubokban tömörülnek?
Természetesen nem várható el,hogy egy átlagember érdeklődést mutasson az utolsóként felemlegetett tompa ceruzával írt lap iránt,de azért ez a példa nagyon is jól szemlélteti azt a közönyt,ami az egész társadalomra jellemző.
Ezzel a kis kitérővel együtt kanyarodjunk hát vissza a képeslapokhoz és azok gyűjtőihez.A Czája-féle példa sajnos általánosan jellemzi a gyűjtők gondolkodásmódját:helytörténetet gyűjtök,de már nem kell az eredeti fotó vagy Sissi ill.Ferencz József teszi ki a gyűjteményemet,de nem veszem meg azt,ami esetlegesen ronthatna azon az idilli képen,amit erről a korszakról és a benne szereplőkről-akkor és az elmúlt időkben még erősebben-,mi kialakítottunk.Sportolókat ábrázoló lapokat keresek,de az már nem érdekel,hogy ők egy külföldi bajnokságról mit is írtak haza.

Vera:
And we did all this hard work during the sugar - what they called the campaign of the factory.
Title: PHOTOGRAPHS
Vera:
But after that one had time to travel. And my mother was very pleased to have the fraulein and the two children there.
This was in Italy. Can you think of a lovelier spot? The mountains, the sea, the old buildings. I’ve got photographs of all this. I ought to take my photographs out to remind my poor head.
Vesuvius. It’s very, very few people who see this, or take the picture. Now we go somewhere else.
And there was this photographer who was interested in these. Kleinberger was his name. Now I remember. And he said, ‘You have marvellous pictures. Let me enlarge them.’ He didn’t just enlarge them. He retouched them I think. But this I think is a very successful picture. He was so delighted with my photography.
If ever you get a chance to go to Spain and don’t grudge time these places which the Arabs have built are just magnificent.

Title: EDDI
Vera:
‘Eddi.’
Ah ha, gosh what a good film it is. You see I wear no hat. There you can see what straight hair I had. And that's my mother and the pram with Eddi in it. You can see, 'Zuhause in Ripiceni.’ Well of all things!
I felt that the best thing for me is to go back to Sárvár and have the baby there. The doctor said, 'Since my university days I haven't assisted at a child's birth, but I don't know what to do with the baby.’ So the midwife arrived and she quickly bathed the baby and she stayed for a fortnight in the house. Would you believe it, a fortnight?
'Fünf Monate alt.’ Five months old.
Music cue: I Lift Up My Finger and I Say, ‘Tweet Tweet’
Vera:
Oh look at him. He’d just had his vaccination.
And that is in the playpen. The wood tastes very good. And that’s when he started to crawl all over the place. There we go. Oh look at that. Now he is walking.
‘Beim Balaton.’ That’s the old granny. And that’s Lily there I think. And that’s Bob. He didn’t like to be splashed.
‘Eddi macht tuff tuff.’ ‘Tuff tuff’ is on the car.
He was a lively one. Isn’t he a lovely child? Aren’t you lovely? Yes.
There is Bob. I thought the world of him.
I had no nanny. I had a good cook and a good housemaid, so that was enough.

Title: TRAVELS
Music cue: Tain’t What You Do
Vera:
Naples, Paris, Milan, Köln, Vienna, Nice, Venice, Amsterdam.
I knew next to nothing about Britain except when they invited my father to see the first sugar factory that was built in Britain in Bury St. Edmonds. And I had just finished my secondary school and my father said, ‘If you have good results from the school you can come with me to England.’
A colleague of my father's, who worked in Budapest, he said, ‘My daughter has just spent a year in London and she is still there through the summer.’ And this girl - Annie Bergel was her name - showed me London and I don't know what other places, lots and lots of other places. And you know I think that girl returned to her family in Hungary and they all died. They took them to the concentration camps. Ja.
There was a great exhibition just outside Paris. France had lots of colonies. ‘Colonial exhibition.’ That's what it was called and we thought that would be very, very interesting to see.
There you are. All the people on the bicycle. ‘In Fischerdorf Vollendamm.’ Oh look at that. I wonder whether that still exists.

Title: ELEMENTAL FILMS PRESENTS

VERA EISNER élete

(kisfilmek zenéje a Magyar Jazzkutatási Társaság lemezéről)

Title: RIPICENI
Music cue: Solitude
Vera:
So when did I get married? Nineteen twenty-nine, I think. At nineteen.
Bob said, ‘What would you think of Egypt?' I said, 'Egypt? I'd love it.' And I did!
On the way back we took a ship that went to the Black Sea port in Romania. Bob was asked would he mind taking over the running of the factory in Ripiceni. If you know where that is. We would have gone straight to Ripiceni but there was such a snowstorm that the train, everything was stopped. So we stayed in Bucharest for a few days. And the owner of the sugar factory in Ripiceni was living in great luxury with his wife and the wife said, 'You have plenty of time to get to Ripiceni, you will soon know it - enjoy it while you're not there.’
Nowhere was there such a poverty stricken village as Ripiceni was. Very remote. It's at the end of the world it seemed.